Csak a blogon van csönd...

...bocsánat a hosszas hallgatásért.
A hegedűlésem frontján pedig sok változás akad. Szépen alakulnak a darabok, óráról órára kijavítunk ezt az, és keresünk újabb kihívásokat. Emlékeim szerint még arról sem számoltam be, hogy már nem csak az Ave Maria-t játszom, hanem egy Walzermelodie címre hallgató kis darabot is. Ez sokkal lendületesebb, nem a kitartott hangok dominálnak, sőt. Nehéséget jelentett az elején még  számomra, hogy 3/4-es darab, amihez nem igazán van hozzászokva a fülem. Mostanra már belemelegedtem ebbe a keringős ritmusvilágba, mert a Hegedű iskolában is egyre több hasonlóval talkálkozom.
Jólesi, hogy egyre kvesebb a menekülő ember a környezetemben, amikor előkerül a hangszer. Ez bíztató. Hamarosan előkerítem kíséreteket is adarabjaimhoz, hátha valami igazi muzska szólal majd meg, némi gyakorlás uátn. Bizakodó vagyok, és még mindig lelkes. Hamarosan bővebben is beszámolok mindenről, addig mindenkinek zenei élményekben gazdag napokat kívánok.

Meg fog szólalni az Ave Maria?

Tegnap megint volt órám, és elégedette nyugtáztuk, hogy haladtam.  Persze lehet még fejleszteni a húrváltásokat, és a legátókat is, meg a vonókzelés sem tökéletes, dehát majd az lesz.
Miután végigszáguldottunk az eddigi gyakorló darabokon, belenéztünk abba a kottába, ami az előszőr vásárolt hegedűhoz volt, és gondosan beschenneltem, meg a cd-t is lemásoldtuk, ami lehet hogy nem szép dolog, de minket is rendesen megszivattak, de ez egy másik történet, amit egyszer majd elmesélek:D. A lényeg, hogy ebben a füzetben vannak darabok, amiket a cd-n előtte meg lehet hallgatni, és ha már megy, akkor kíséret is van hozzá. Engem nagyon vonz, hogy ezeket a darabokat mind megtanuljam, és tegnap úgy döntöttünk, hogy az elsővel megpróbálkozunk. Ez egy Ave Maria. Sok kitartott hang, gyors húrváltások, nem a megszokott hangok, de csak gyakorlás kérdése, és Edina is azt mondta, hogy ha nekem megvan hozzá a kitartásom, akkor már megpróbálhatom, csak ne hagyjam hogy elvegye a kedvemet, ha nehezen alakul. Sose voltam az a fajta, aki megretten egy kis nehézségtől, szóval ehhez is optimistán állok. Nagy kihívás lesz, de a könnyű feladatoktól még senki sem jutott előrébb:).

Az első mélypont

Kicsit furcsa hogy ezzel a címmel kezdem meg ezt a blogot, de az előzmények leírása majd szépen sorban fog következni.

Ma volt kb az 5. hegedű órám, a tanár nagyon lelkes a fejlődésemtől... én még nem vagyok elégedett, de igyekszem nagyon sokat gyakorolni. Most azonban két nap kimarad, mert eléggé megfájdult a bal kezem, mert még nagyon helytelenül, és mereven tartom, de most talán már tudom mire kell majd figyelnem és sikerül kigyakorolnom a helyes tartást.

Egyre több egyszerű kis dalocskát pengetek, amik egészen tisztán sikerülnek már, csak folyton kapkodok valami miatt.

A vonó technikai használata komoly feladat, de már legalább jól fogom, és az a kezem nem görcsöl be a gyakorlástól. Vannak nagy kihívást jelentő gyakrolatok, de ezekkel lehet jól fejlődni.

Ígéretem van egy kedves barátomtól, hogy kapok kölcsön egy másik hegedű iskolát is, amit ő nagyon szeretett használni. Nem mintha a mostanival bármi gondom lenne, csak hajt a kiváncsiság. Eddig két kezdő kottám van, de még csak az egyiket használjuk. Szerintem a következő órára nyomtatunk ki a másikból is, és belenézünk hogy azok a gyakorlatok is mennek e, vagy van e olyan, amit érdemes jól kigyakorolni, mert máshonnan közelíti meg a tanulási folyamatot. Meg abban biztosan más dalocskák vannak, hisz egy német könyv. Had nőljön a repertoárom... sose árt.

Egy szó mint száz, élvezem a folyamatot az első perctől kezdve, és megtanultam, hogy nagyon kell figyelni ahelyes kéztartásokra ha nem akarok két nap kényszerszünetet tartani holmi inhüvelydulladás miatt.