2010. március 21., vasárnap

Az első mélypont

Kicsit furcsa hogy ezzel a címmel kezdem meg ezt a blogot, de az előzmények leírása majd szépen sorban fog következni.
Ma volt kb az 5. hegedű órám, a tanár nagyon lelkes a fejlődésemtől... én még nem vagyok elégedett, de igyekszem nagyon sokat gyakorolni. Most azonban két nap kimarad, mert eléggé megfájdult a bal kezem, mert még nagyon helytelenül, és mereven tartom, de most talán már tudom mire kell majd figyelnem és sikerül kigyakorolnom a helyes tartást.
Egyre több egyszerű kis dalocskát pengetek, amik egészen tisztán sikerülnek már, csak folyton kapkodok valami miatt.
A vonó technikai használata komoly feladat, de már legalább jól fogom, és az a kezem nem görcsöl be a gyakorlástól. Vannak nagy kihívást jelentő gyakrolatok, de ezekkel lehet jól fejlődni.
Ígéretem van egy kedves barátomtól, hogy kapok kölcsön egy másik hegedű iskolát is, amit ő nagyon szeretett használni. Nem mintha a mostanival bármi gondom lenne, csak hajt a kiváncsiság. Eddig két kezdő kottám van, de még csak az egyiket használjuk. Szerintem a következő órára nyomtatunk ki a másikból is, és belenézünk hogy azok a gyakorlatok is mennek e, vagy van e olyan, amit érdemes jól kigyakorolni, mert máshonnan közelíti meg a tanulási folyamatot. Meg abban biztosan más dalocskák vannak, hisz egy német könyv. Had nőljön a repertoárom... sose árt.
Egy szó mint száz, élvezem a folyamatot az első perctől kezdve, és megtanultam, hogy nagyon kell figyelni ahelyes kéztartásokra ha nem akarok két nap kényszerszünetet tartani holmi inhüvelydulladás miatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése