2010. március 26., péntek

A láz még éget

Tudom hogy két napja nem írtam, de az idő nem telt hegedű nélkül. Tegnap vendégségben gyakoroltam. Sógornőmék hangszigetelt dobolásra kialakított szobáját béreltem ki. Igazán letisztultan hallhattam a sajtá muzsikámat. Kitartóan és hosszan kellett küzdenem a legátókkal, de végül egészen hallható volt a fejlődés. Persze nem tökéletes, de akkor mi gyakorolni valóm maradna a következő két hétre:).
Ma reggel hegedüléssel kezdtem. Terveim szerint ma több időt tudtam volna szánni a hangszerre, ezért délelőttre osztottam magamnak a húrváltós dalokat, és a pontos ujjpozícionálást. Mindent addig játszottam, amíg 3-szor egymás után hibátlanul nem sikerült. Egy óra telt el ezzel. Ekkor bejelöltem a kottámban meddig jutottam, becsuktam a mappát, és elégedetten gondoltam arra, hogy majd ebéd előtt még egy órában igazán nagy gondot fordíthatok a legátókra, és a vonó jó elhelyezésére,és pontos használatára... sajnos a dolog máshogy alakult. A hegedűm, és a kottáim pont úgy pihennek, ahogy délelőtt letettem. Holnap reggel ezért korábban kelek, hogy befejezhessem, és visszük majd magunkkal a hegedűt, meg a tartozékait, hogy legalább egy háromnegyed órát még szánhassak rá, bárhol, bármikor, de mindenképpen.

ÉS nem felejtettem el a két napja beígért videó-folytatást sem:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése