2010. május 16., vasárnap

Vasárnapi példakép

Ismét egy fiatal, formabontó művész!
Alexander Rybak

Az egykori Szovjetunióban, Minszkben (ma Fehéroroszország) született. Négyéves korában szüleivel Norvégiába költözött. Szülei Natalie Valentinovna Rybak zongoraművész és Igor Alexandrovich Rybak hegedűművész, mindketten ismert előadóművészek Norvégiában. Alexander Rybak ötéves korában kezdett el hegedülni, mellette zongorázni is tanult. Jelenleg Oslo közelében, Nesoddenben él.
Ő nyerte a Norvég nemzeti döntőt a Melodi Grand Prix-t, így ő képviseli Norvégiát a 2009-es Eurovíziós Dalversenyen. A dalt saját maga írta. A döntőben 747888 szavazattal győzött, jóval maga után hagyva Tone Damli Aaberget, aki csak 121856 szavazatot kapott Butterflies című dalával. Majd az Eurovíziós dalversenyen Moszkvában az elődöntőből döntőbe jutott, és megnyerte a versenyt ami azt eredményezi hogy a következő Eurovíziós dalverseny Norvégiában lesz.

2010. május 2., vasárnap

Vasárnapi példakép

Egészen más zenei világra bukkantam a héten, mint amiket eddig mutattam. Egy fantasztikus, meditatíg jógazenét játszó művész szórólapja került a kezembe, és őt szeretném ma bemutatni Nektek.

 

IVO SEDLÁČEK


Az 1994-ben kiadott első albumai óta Ivo Sedláček felvételei egy lenyűgözően új fejezetet nyitottak a meditációk és relaxációk zenei világában.
A Jóga Zene elképesztő ereje abból fakad, hogy a zene emelkedettsége az előadó eredeti akusztikus hangszereiről a hallgatóra áramlik át. Lehet ez hegedű, brácsa, gitár, hangolt üvegpohár vagy monokord hangja, a zene gyógyító rezgései átjárják a testet és a lelket. Játékát hallgatva érezhető az éteri dallamok és az ősi mantrák felemelő energiája…

Ivo zenéje számtalan ember életébe hozott békét és harmóniát az egész világon. Befejezve tanulmányait a Prágai Zeneakadémián (Prof. Vaclav Snitil hegedű osztályában), Ivo öt éven keresztül tanult klasszikus zenét Indiában jól ismert tanároktól (N. Rajam, Sangeeta Shankar, Dinkar Kaikini, Hariprasad Chaurasia és mások). Személyes útkeresése vezette el nagy mesterekhez, s így megszerzett tapasztalatai zenéjében öltenek újabb és újabb érzékelhető formát.
Ivo a társalapítója a Fontana, Yamuna és a Kailash zenei együtteseknek, amelyekkel rendszeresen tart előadásokat Európában és Távol-Keleten.
A Szavita Jóga módszert Timcsák M. Gézával közösen dolgozták ki. Meditációt, mantrákat, csakra légzést, jóga nidrát, élő zenét és táncot is tartalmazó Szavita Jóga speciális kurzust folyamatosan tartanak Európában. A jógatábort, amely Timcsák M. Géza vezetésével évente kerül megrendezésre, Ivo mesteri zenéje teszi felejhetetlenné és megismételhetetlenné.
Ivo Sedláček egyedülálló „Titokzatos hegedű” koncertjeivel Európában és Ázsiában is otthagyta már a névjegyét.

Szövegért  és képért köszönet: http://jogazene.hu/ivo.html

2010. április 27., kedd

Csak a blogon van csönd...

...bocsánat a hosszas hallgatásért.
A hegedűlésem frontján pedig sok változás akad. Szépen alakulnak a darabok, óráról órára kijavítunk ezt az, és keresünk újabb kihívásokat. Emlékeim szerint még arról sem számoltam be, hogy már nem csak az Ave Maria-t játszom, hanem egy Walzermelodie címre hallgató kis darabot is. Ez sokkal lendületesebb, nem a kitartott hangok dominálnak, sőt. Nehéséget jelentett az elején még  számomra, hogy 3/4-es darab, amihez nem igazán van hozzászokva a fülem. Mostanra már belemelegedtem ebbe a keringős ritmusvilágba, mert a Hegedű iskolában is egyre több hasonlóval talkálkozom.
Jólesi, hogy egyre kvesebb a menekülő ember a környezetemben, amikor előkerül a hangszer. Ez bíztató. Hamarosan előkerítem kíséreteket is adarabjaimhoz, hátha valami igazi muzska szólal majd meg, némi gyakorlás uátn. Bizakodó vagyok, és még mindig lelkes. Hamarosan bővebben is beszámolok mindenről, addig mindenkinek zenei élményekben gazdag napokat kívánok.

2010. április 12., hétfő

Megint kijavítottunk egy hibát

Vasárnap kilenctő megint volt órám. Újabban mindig reggeli program a hegedülés, de nem bánom. Remek lendületet ad a napnak.
Gyorsan megnéztük a vonóvezetést, és lassan végignéztük az Ave Mariat, hogy hol lehet könnyíteni a helyzeten. Mikor tegyek le egy egy újat előre, vagy tartsak lenn.
Egyszercsak felmerült a kérdés, hogy vajon miért pattog a vonó néha a húron... Valószínű nem nyomom rá eléggé a  vonót.  Nem egészen tudtam elképzelni hogy is nyomjam jobban, úgy hogy közben szép maradjon a kezem. Próbálkoztunk. Egyik percben felfedeztük, hogy teljsen nem jól fogom a vonót. 20 perc telt e mire egyszer siekrült jól a kezembe adni... begöröcsölt a kezem... de után tényleg nem pattogott a vonó. Nem voltma meggyőződve arról, hogy ma reggel meg tudom majd fogni jól, de sikerült, és nem pattotgott. 3-szor játszottam végig az Ave Mariat(már végig tudom játszani:)), de ezealatt a kezem is rendesen elfáradt. Be kell látnom, hogy sokkal szebben szól így mint az eddigi vonótartással:)

2010. április 9., péntek

Vizualizáció

A hegedű gyakorlás mellett sokat olvasok. Egyszerre általában több könyvet, mert sose tudok egy mellett döntést hozni. Az egyik aktív mű éppen Skip Ross Dinamikus élet c. könyve. Fantaszitkus, és igyekszem a hegedülésben is alkalmazni a gyakorlatokat amiket abban ajánl a szerző.  Ezek egyike a vizualizáció. Ennek szemléltetésére egy férfi esetét említi, aki valamiért sokáig ágyhoz kötött, magatehetetlen beteg volt. Szellemileg teljesen ép volt, és elkezdett fejben gépírást tanulni.  Napi több órát töltött azzal, hogy fejben gyakorlta a gépelést.  Amikor felépült, amint tehette leült egy írógép elé, és fantasztikusan csinálta, és nem is hibázott, mert a melléütésre nem volt példa akkor, amikor fejben gyakorlolt.
Kicsit skeptikus vagyok ezzel a dologgal. Mármint, azt elhiszem, hogy ez a történet valós... azzal van némi gondom, hogy ez nekem is működne... én még fejben is képes vagyok hibázni:).
Mielőtt elkezdtem olvasni a könyvet, megfogadtam, hogy amit csak lehet kipróbálok, és úgy fogom csinálni, ahogy a könyv javasolja. Nos a vizualizációt is ki kellett próbálni. Rájöttem, ha ez működik, akkor elég sok szenvedéstől megkímélem a családot:) ha a hegedülést lehet nyekergés nélkül gyakorolni. Ennek megfelelően,  reggel letettem magamelé a kottát, bekapcsoltam a zenét, ahol játszák a darabot, és minden erőmmel próbltam elképzelni ahogy játszom. A vonóvezetést még csináltam is élőben... ültem törökűlésben az ágyon, és hadonásztam ritumsra. Kb 10-szer hallgattam és hadonásztam végig a számot.
Ebéd előtt fogtam hozzá a valós gyakorláshoz. Végigmentem a szokásos gyakorlatokon. Elég sokat időztem a pontos vonóvezetéssel, mert sok a kitartott hang az Ave Maria-ban, és fontos hogy egyenletesen, és szépen szóljanak. Illetve, sok gyors vonómozdulat is van, amiknek úgyszintén pontosan, határozottan, és tisztán kell megszólalniuk. Nehezen szántam ár magam hogy tényleg elkezdjem a darabot... most előszőr, féltem a kudarctól... de elkezdtem, és megérte.
Másfél oldalas a kotta, és majdnem eljutottam az első oldal aljáig. Nem hiba nélkül, de felismerhetően. Tudtam mikor merre kell haladjak a vonóval, melyik húr jön, stb. Az utolsó harmad még fejben sem ment jól, és a dallam sem ült be még egészen a fejembe. Nagy nagy tanulság, hogy érdemes így IS gyakorolni, mert hallhatom magamat jól játszani, ami hatalmas élmény, és lelkesedést ad a valós kihívások leküzdéshez is. Eredményesebbé teszi a gyakorlást. Fejben sose fárad el a kezem, nem zavarja Gergőt(bár már unja a darabot, de belátta, hogy jobb mintha én küzdenék ennyit vele:)), és nő az önmagadba vetetett hited. Ennek megfelelően délutn utazás közben is hadonásztam a kocsiban, és álmodoztam arról, ahogy játszom a darabot, mesésen, együtt a kísérettel. Ajánlom mindenkinek!

2010. április 8., csütörtök

Meg fog szólalni az Ave Maria?

Tegnap megint volt órám, és elégedette nyugtáztuk, hogy haladtam.  Persze lehet még fejleszteni a húrváltásokat, és a legátókat is, meg a vonókzelés sem tökéletes, dehát majd az lesz.
Miután végigszáguldottunk az eddigi gyakorló darabokon, belenéztünk abba a kottába, ami az előszőr vásárolt hegedűhoz volt, és gondosan beschenneltem, meg a cd-t is lemásoldtuk, ami lehet hogy nem szép dolog, de minket is rendesen megszivattak, de ez egy másik történet, amit egyszer majd elmesélek:D. A lényeg, hogy ebben a füzetben vannak darabok, amiket a cd-n előtte meg lehet hallgatni, és ha már megy, akkor kíséret is van hozzá. Engem nagyon vonz, hogy ezeket a darabokat mind megtanuljam, és tegnap úgy döntöttünk, hogy az elsővel megpróbálkozunk. Ez egy Ave Maria. Sok kitartott hang, gyors húrváltások, nem a megszokott hangok, de csak gyakorlás kérdése, és Edina is azt mondta, hogy ha nekem megvan hozzá a kitartásom, akkor már megpróbálhatom, csak ne hagyjam hogy elvegye a kedvemet, ha nehezen alakul. Sose voltam az a fajta, aki megretten egy kis nehézségtől, szóval ehhez is optimistán állok. Nagy kihívás lesz, de a könnyű feladatoktól még senki sem jutott előrébb:).

2010. április 5., hétfő

A harmadik lelkes hallgatóm

Nagyon pozitív élményben volt ma részem. Húsvétra eljöttek nagyzsüleim, hogy együtt ünnepelhessünk. Ma már nem sok időt tudtunk együtt tölteni, mert mi ebédre Gergő családjához voltunk hivatalosak, de a délelőtti csöndesebb időszakot kihasználtam egy kis gyakorlásra. Szerencsére az ünnepek alatt is sikerült minden nap csempészni magamnak nyugodt pillanatokat a hegedülésre. Ma különdösen jó élmény volt, mert megkérdeztem nagypapámat, hogy érdekli-e, hogy mire jutottam az emlúlt egy hónapban, és nagyon lelkesen vállalkozott rá, hogy végighallgassa a mai gyakolrásomat.
Elmeséltem közben hogy melyik résznál mi a kihívás, reagált, kérdezett, bíztatott.
Drága férjem ugye az első, fiacskám a második, akik kitartóan, és szeretettel hallgatják végig napról napra ugyanazokat a kezdetleges kis hangkupacokat, amik a technikák pontos elsajátítását szolgálják. Nem lehet szemrehányást tenni nekik azért, hogy néha már unják, hiszen nekem is kihívás fenntartani a töretlen lelkesedésemet, de nagypapám még egyiket sem hallotta. Nem hallgatta végig, amikor még egyik sem ment. Most meg már csak két három olyan gyakorlat van, ami nagyobb kihívást jelent, de azokkal is egyre jobban megbírkózom. Jól éreztük magunkat. Egy óra nagyapával, és a hegedűmmel, érdeklődő odafigyeléssel, kérdésekkel, elismeréssel. Nagy szükségem volt erre, köszönöm Neki itt is.