Vizualizáció

A hegedű gyakorlás mellett sokat olvasok. Egyszerre általában több könyvet, mert sose tudok egy mellett döntést hozni. Az egyik aktív mű éppen Skip Ross Dinamikus élet c. könyve. Fantaszitkus, és igyekszem a hegedülésben is alkalmazni a gyakorlatokat amiket abban ajánl a szerző.  Ezek egyike a vizualizáció. Ennek szemléltetésére egy férfi esetét említi, aki valamiért sokáig ágyhoz kötött, magatehetetlen beteg volt. Szellemileg teljesen ép volt, és elkezdett fejben gépírást tanulni.  Napi több órát töltött azzal, hogy fejben gyakorlta a gépelést.  Amikor felépült, amint tehette leült egy írógép elé, és fantasztikusan csinálta, és nem is hibázott, mert a melléütésre nem volt példa akkor, amikor fejben gyakorlolt.
Kicsit skeptikus vagyok ezzel a dologgal. Mármint, azt elhiszem, hogy ez a történet valós... azzal van némi gondom, hogy ez nekem is működne... én még fejben is képes vagyok hibázni:).
Mielőtt elkezdtem olvasni a könyvet, megfogadtam, hogy amit csak lehet kipróbálok, és úgy fogom csinálni, ahogy a könyv javasolja. Nos a vizualizációt is ki kellett próbálni. Rájöttem, ha ez működik, akkor elég sok szenvedéstől megkímélem a családot:) ha a hegedülést lehet nyekergés nélkül gyakorolni. Ennek megfelelően,  reggel letettem magamelé a kottát, bekapcsoltam a zenét, ahol játszák a darabot, és minden erőmmel próbltam elképzelni ahogy játszom. A vonóvezetést még csináltam is élőben... ültem törökűlésben az ágyon, és hadonásztam ritumsra. Kb 10-szer hallgattam és hadonásztam végig a számot.
Ebéd előtt fogtam hozzá a valós gyakorláshoz. Végigmentem a szokásos gyakorlatokon. Elég sokat időztem a pontos vonóvezetéssel, mert sok a kitartott hang az Ave Maria-ban, és fontos hogy egyenletesen, és szépen szóljanak. Illetve, sok gyors vonómozdulat is van, amiknek úgyszintén pontosan, határozottan, és tisztán kell megszólalniuk. Nehezen szántam ár magam hogy tényleg elkezdjem a darabot... most előszőr, féltem a kudarctól... de elkezdtem, és megérte.
Másfél oldalas a kotta, és majdnem eljutottam az első oldal aljáig. Nem hiba nélkül, de felismerhetően. Tudtam mikor merre kell haladjak a vonóval, melyik húr jön, stb. Az utolsó harmad még fejben sem ment jól, és a dallam sem ült be még egészen a fejembe. Nagy nagy tanulság, hogy érdemes így IS gyakorolni, mert hallhatom magamat jól játszani, ami hatalmas élmény, és lelkesedést ad a valós kihívások leküzdéshez is. Eredményesebbé teszi a gyakorlást. Fejben sose fárad el a kezem, nem zavarja Gergőt(bár már unja a darabot, de belátta, hogy jobb mintha én küzdenék ennyit vele:)), és nő az önmagadba vetetett hited. Ennek megfelelően délutn utazás közben is hadonásztam a kocsiban, és álmodoztam arról, ahogy játszom a darabot, mesésen, együtt a kísérettel. Ajánlom mindenkinek!