Nagyon pozitív élményben volt ma részem. Húsvétra eljöttek nagyzsüleim, hogy együtt ünnepelhessünk. Ma már nem sok időt tudtunk együtt tölteni, mert mi ebédre Gergő családjához voltunk hivatalosak, de a délelőtti csöndesebb időszakot kihasználtam egy kis gyakorlásra. Szerencsére az ünnepek alatt is sikerült minden nap csempészni magamnak nyugodt pillanatokat a hegedülésre. Ma különdösen jó élmény volt, mert megkérdeztem nagypapámat, hogy érdekli-e, hogy mire jutottam az emlúlt egy hónapban, és nagyon lelkesen vállalkozott rá, hogy végighallgassa a mai gyakolrásomat.
Elmeséltem közben hogy melyik résznál mi a kihívás, reagált, kérdezett, bíztatott.
Drága férjem ugye az első, fiacskám a második, akik kitartóan, és szeretettel hallgatják végig napról napra ugyanazokat a kezdetleges kis hangkupacokat, amik a technikák pontos elsajátítását szolgálják. Nem lehet szemrehányást tenni nekik azért, hogy néha már unják, hiszen nekem is kihívás fenntartani a töretlen lelkesedésemet, de nagypapám még egyiket sem hallotta. Nem hallgatta végig, amikor még egyik sem ment. Most meg már csak két három olyan gyakorlat van, ami nagyobb kihívást jelent, de azokkal is egyre jobban megbírkózom. Jól éreztük magunkat. Egy óra nagyapával, és a hegedűmmel, érdeklődő odafigyeléssel, kérdésekkel, elismeréssel. Nagy szükségem volt erre, köszönöm Neki itt is.
Tényleg kihívás egy kezdő hegedűs lányt hallgatni, de megvan az az öröme is, hogy napról napra jobbat, szebbet hallanak, részesei az örömödnek.
VálaszTörlésÉs mi mindenre jó a hegedű tanulás: egy órányi idő a nagyapától, amikor csak rád figyel.. Lehet, másképp nem tudtál volna így , ilyen bensőségesen tölteni vele időt. Gondolom, mindkettőtöknek sokat jelentett.
Csak így tovább, szurkolok neked! Nagyra becsüllek, hogy nekiálltál, és minden nap gyakorolsz is.
Ruzsa Klári